Sziasztok!
Gondoltátok volna, hogy a legutóbbi poszt óta öten csatlakoztatok hozzánk? Mert én nem, és nagyon meglepett, és nagyon köszönjük. Üdv itt, Beatrix, Virág, Sourire Via, Cassidy és Orsolya. ❤️
Azt hiszem, ennyit akartam, most pedig élvezzétek ezt a taget.
–––––––––––––
Nagyon szépen köszönjük a kihívást Ciarának. ❤️ Még egyikünk sem csinált ilyesmit (ugye, te sem, Mira?) (de - fűzi hozzá Mira) (a francba – válaszolja Maffia –, csak én vagyok ilyen nyomi), szóval nagyon izgatottan vágunk bele. Ha már úgyis itt a nyár, hangolódjunk a szünidőre, a melegre, a tenger- és Balatonpartra, a temérdek szabaidőre könyvekkel.
1. Mutass egy nyárias borítójú könyvet!
Maffia: Egyből a Déli álmok jutott eszembe, mert annak ellenére, hogy nincs rajta tenger, napernyő vagy fagyi, szerintem ez egy igenis nyári borítójú könyv (jó, talán inkább késő tavaszi). A döntésemet egyébként erősíti, hogy majdnem kereken egy éve olvastam Rodoszon, és nagyjából minden, ami ott került a kezembe a nyarat idézi fel. Amúgy ez egy nagyon aranyos kis könyv, egyszerűbb, mint a legegyszerűbb egyszerű gép, éppen ezért pont jó egy kis nyári pihenésre. Ráadásul délen játszódik, és ez már önmagában csodálatos hangulatot ad a történetnek, ami tele van hétköznapi problémákkal, bájos, erős női szereplőkkel, és a háttérben meghúzódik egy hányattatott sors is.
Mira: Nekem az Ezüst Csillag jut eszembe a nyárias borítóról. Nem biztos, hogy a borító konkrétan summer feeling-es, viszont mivel már vagy ötször olvastam, és nagyrészt nyáron játszódik, az ölelkezős borítóról nekem ez jut eszembe, de kövezzetek meg, ha nem így van. :D
2. Válassz egy kitalált helyet, ami tökéletes célpont lenne a nyári vakációdnak!
Maffia: Nekem a Laini Taylor trilógiájában (igen, trilógia, de ahogy hallottam, nem tervezik kiadni magyarul a zárórészt, és ez annyira fel tud idegesíteni, komolyan elgondolkoztam, hogy meg kéne tanulnom angolul) életrekelő Eretz egy igazi álom volt az első perctől kezdve. Mondjuk, a második kötet már csupa feszültség volt, sakkbantartás, állandó háborúskodás, folyamatos halálesetek tarkították, míg az első rész egy bájos tündérmese volt – vagy legalábbis majdnem. De amúgy ez a hely az állandó életveszélytől függetlenül szerintem nagyon király, tele van fantasztikus lényekkel, például a kimérákat nagyon szeretném megismerni, vagy az angyalokat, akik annyira gyönyörűek, és ahw. Ráadásul annak ellenére, hogy van egy csomó beteges gondolkodású szereplő, én mindenkit imádtam, annyira zseniálisak, szóval szívesen ellátogatnék oda, ellennék, csak állandóan stresszelnék.
Mira: Kiera Cass : Párválasztó sorozatának a helye engem egészen elragadott. Bár az ország helyzete nem éppen mesés, de a sorozat vége felé szabadabbnak látszik, valamiért előkelőnek is, és bár sok lázadó és hasonló féle emberek vannak tele, de mégis ezt a helyet tartom a legjobban kirajzolódottra. Sőt, nem lenne rossz benevezni egy Párválasztóba valamilyen szexi hercegért... ;)
3. Nyári vakációra utazva egy repülőgépen ülsz. Olyan könyvet szeretnél olvasni, ami egész úton kitart. Melyik lenne ez?
Maffia: A Trónok harca lenne az, A tűz és jég dala ciklus első része. Vagy két éve el szeretném olvasni, de mintha nem akarná az élet... Szinte már kísérteties: első alkalommal a tesóm olvasta, aztán el is feledkeztem róla, másodszorra a bátyám kölcsönadta valakinek, aki nem volt hajlandó visszaadni, ezután elkértem valakitől, de aztán nem találkoztunk sokáig, és végül teljesen kiment a fejemből, végül pedig begaloppoztam az Alexandrába, hogy akkor én most megveszem, és kész, de nem volt, elfogyott. Pedig amúgy nagyon tetszik a fülszöveg, meg negatívat még nem igazán hallottam róla, és nagyon vágyom már rá, meg fantasyfanként azért alapműnek számít. Nagyjából kiolvasnám, amíg elrepülnék Új-Zélandra, de ez sem teljesen biztos.
Mira: Leiner Laura : Bábel. Két megemlítendő ok, hogy ezt választottam ; egy - nyáron játszódik, így már a repülőn ülve is ,,számör vájbsz"-okban érezném magamat, és a második ok, hogy nagyobb terjedelmű, plusz könnyen olvasható, nem kell egy mondatot többször is átrágni, hogy tudd értelmezni. Elég csak gördülékenyen továbbolvasni. (iletve Szasza. <3)
4. Nyári szomorúság gyötör – melyik vidám könyv csal biztosan mosolyt az arcodra?
Maffia: Nem azért választottam A Penderwick lányokat, mert annyit lehet rajta kacagni, hogy a végén már azt sem tudom, hogyan ne adjak ki hülye hangokat, hanem mert ez egy nagyon aranyos könyv. Nyolc éves korom óta (ami azért nem ma volt), szinte minden évben elolvasom, annyira őszinte a benne megjelenő sok különböző egyén között kialakult testvérkötelék, annyira mindennapi a cselekmény, annyira megmosolyogtatóak a megszólalások, annyira imádnivalók a szereplők. Ez a könyv olyan tiszta, olyan nagyon könnyed, cukormázas mese. És imádom. (Elsősorban amúgy a 8-12 éves korosztálynak szól – bár ez nyilván relatív, a mai ötödikeseket-hatodikosokat szexjelenetet tartalmazó vörös pöttyösökkel láttam szaladgálni, khm –, de ajánlom mindenkinek, pihenésre tökéletes.)
Mira: Zoella Girl:Online-ja számomra merően mulattató. Bár Zoellát nem mindig szeretem, tetszik a könyv, elnézve a sok amatőrséget benne, mert szerintem Noah kárpótol... mindenért? (kicsit pontosítok azért, a könyv konkrétan nem humoros, hanem a főszereplő lány, Penny Porter. Amolyan kétbalkezes fajta, mindentelcseszek féle karakter, amolyan tipikus, de mégis megfogó)
5. Éppen a tengerparton ülsz teljesen egyedül. Melyik könyves pasit szeretnéd magad mellé?
Maffia: Ne ijesszen meg senkit a fent látható borító, nem Rómeót fogom mondani. A kezdetektől fogva utáltam, és nem sikerült benne meglátnom azt az eszményképet, amit hangoztatnak – tudjátok, hogy mennyire szenvedélyes, hogy mennyire tud szeretni, hogy ő egy szerelmi jelkép, blablabla. Nagyon negatívan hangzik, de meggondolatlan, lobbanékony, ostoba embernek gondoltam. Könyörgöm, az első felvonásban egy másik lányt szeretett mindennél jobban, a másodikban pedig el is jegyezte Júliát. Há' normális?! Nem, szerintem sem. Ráadásul sorra ölte az embereket, meg a végén magát is. Egyszerűen szánalmas, mennyire nem gondolta át a dolgokat, nincs bajom a spontaneitással, de ez egyszerűen butaság. #TeamPárisForever. Egyrészt mindig is csodáltam azokat az embereket, akik képesek belemenni egy érdekházasságba, ehhez szerintem sokkal több erő kell, mint szembeszállni a szülői akarattal. Meg oké, önző, mert nyilván Párisnak is hasznos lett volna a házasság, de elutasította az igaz boldogságot azért, hogy bizonyítson a szüleinek. Azért ez mekkora menőség már. Ráadásul, mikor senki nem tudta, mi van, mert minden a feje tetejére állt, ő akkor is kitartott amellett, hogy a nászt akarja, és tett is érte, hogy a dolgok az elképzelései szerint alakuljanak. És mindezt úgy, hogy nem ölt meg senkit, csak szimplán seggfejül viselkedett, de ebben a helyzetben ez elfogadható, és végig erős maradt. Csak úgy mondom. És nézzük a külcsínt. A kilencvenes évekbeli filmfeldolgozás Rómeót alakító fiatal DiCapriójával nehéz versenyezni, de azért lássuk be, Paul Rudd sem nézett ki rosszul, sőt. Viszont a Zefirellis verzióban Leonard Whiting Rómeója borzasztóan csúnya volt, oké, a Párist játszó Roberto Bisacco sem volt egy szépség, de mégis jobban nézett ki. Az Operettszínházbeli verzióban pedig Homonnay Zsolt alakította Párist (az általam látott szereposztásban legalábbis), ami pedig egy tuti választás, mert az a színész nagyon helyes (oké, azért a Rómeót játszó Dolhai sem volt rossz kinézetileg sem, de nem baj, megengedhetem az elfogultságot). Szóval hogyha esetleg Páris kilépne a könyvlapok közül, majd feltámadna, akkor várom a tengerparton.
Mira: Wuh, ezen nagyon sokat törekedtem, mivel bár szeretek olvasni, inkább a saját meglévő könyveimet olvasom újra és újra, okát nem tudom én magam sem, valószínűleg azért, mert csóri vagyok, és a pdf könyvek letöltése mint ötlet nagyon kevésszer jut eszembe, így éldegélnem kell a könyveimmel. De, a választásom Kurt Cobain-re esett. Már várom azokat az embereket akik beleordítják az arcomba DE HÁT AZ NEM IS KÖNYVES PASI! Ami részben igaz, részben nem, ugyanis kiadtak az életéről egy könyvet, tehát könyves pasi, whahaha. Kijátszottalak titeket, hihi. Kurt Cobaint amúgy és szeretem és csodálom, illetve az utolsó mondatától instant le tudnék petézni (Its better to burn out than fade away - Jobb kiégni mint elfakulni) Így, mikor megtudtam, hogy van róla könyv, tudtam, hogy ez lesz a válaszom :D Illetve, Kurt nem az a kifejezetten Rómeó, a nagy romantikus pasi (kis utalás bajtársnőm válaszára, remélem nem haragszol Maff), így vicces lenne látni, hogy a tengerparton ücsörög a szakadt gatyájában, a fekete conversében, és abban a zöld pulcsijában. - miközben fogja a kezem - teszi hozzá Mira somolyogva.
6. A fagyizás mellé dukál egy menő haver is! Melyik kitalált karakter lenne a legjobb haverod?
Maffia: Fú, most szerkesztem át harmadszorra a válaszom, mert egyszerűen nem bírok megállapodni egy barátjelölt mellett. Az én hibám, hogy túl sok havernakvaló jelenik meg a könyvekben? De ez most már a végleges, legalábbis remélem. A Fox és O'Hare sorozatból Nicket választottam. Ki mást? Az a pasi egyszerűen őrült, de ugyanakkor zseniális elme, aki a legnagyobb lazasággal találja ki a legnagyobb svindliket, mindezeket pedig mindenféle szorongás és aggodalmaskodás nélkül kivitelezi. Meg amilyen a stílusa van... ütős beszólásokat köpköd, amik alapján totál hülyének nézem, pedig tényleg ritkaintelligens figura, hihetetlen egyenességgel kezeli a dolgokat, a sértések leperegnek róla (bár én tuti, megkísérelném porba dönteni a Nap-méretű egóját). És na, imádom egyszerűen. Nem úgy, mint esetleges barát, de tök jól el tudnék vele marhulni. Mondjuk, nem fagyizni mennék vele, hanem kocsmába vagy, ha már nyár, koktélozgatni.
Mira: A Papírvárosok könyvből vinném magammal Ben-t, aki talán a legélénkebb és leghumorosabb szereplő, akit valaha ismerek. Kellően bele tud cseszni minden szép pillanatba, illetve ő volt az a pont a könyvben, akitől mindig röhögni tudtam :D Sokszor perverz, és szexista, de valahogy ez mosolyt csal mindig az arcomra. Azért lenne klassz vele fagyizni, mivel biztos, hogy nyalogatás közben mondana ,,érdekes" dolgokat, amiről én is tudnák beszélni, mert én is kellően perverz vagyok :3
7. Add tovább a nyári őrületet – hívj ki más bloggereket is a tagre!
Maffia: Az én kihívottaim nem mások, mint Vayne és Elisabeth. Természetesen nem kötelező kitölteni, de ha van kedvetek meg időtök, akkor szívesen olvasnám a válaszaitokat. Illetve hogyha bárki másnak kedve szottyan, nyugodtan megcsinálhatja, mert tök jó buli, csak azt jelezze, hogy nálunk látta.
Mira: De szed sztori, hogy szinte senkit sem ismerek. Így nem tudok senkit sem írni - all around me are familiar faces... -
Maffia: Nekem a Laini Taylor trilógiájában (igen, trilógia, de ahogy hallottam, nem tervezik kiadni magyarul a zárórészt, és ez annyira fel tud idegesíteni, komolyan elgondolkoztam, hogy meg kéne tanulnom angolul) életrekelő Eretz egy igazi álom volt az első perctől kezdve. Mondjuk, a második kötet már csupa feszültség volt, sakkbantartás, állandó háborúskodás, folyamatos halálesetek tarkították, míg az első rész egy bájos tündérmese volt – vagy legalábbis majdnem. De amúgy ez a hely az állandó életveszélytől függetlenül szerintem nagyon király, tele van fantasztikus lényekkel, például a kimérákat nagyon szeretném megismerni, vagy az angyalokat, akik annyira gyönyörűek, és ahw. Ráadásul annak ellenére, hogy van egy csomó beteges gondolkodású szereplő, én mindenkit imádtam, annyira zseniálisak, szóval szívesen ellátogatnék oda, ellennék, csak állandóan stresszelnék.
Mira: Kiera Cass : Párválasztó sorozatának a helye engem egészen elragadott. Bár az ország helyzete nem éppen mesés, de a sorozat vége felé szabadabbnak látszik, valamiért előkelőnek is, és bár sok lázadó és hasonló féle emberek vannak tele, de mégis ezt a helyet tartom a legjobban kirajzolódottra. Sőt, nem lenne rossz benevezni egy Párválasztóba valamilyen szexi hercegért... ;)
Maffia: A Trónok harca lenne az, A tűz és jég dala ciklus első része. Vagy két éve el szeretném olvasni, de mintha nem akarná az élet... Szinte már kísérteties: első alkalommal a tesóm olvasta, aztán el is feledkeztem róla, másodszorra a bátyám kölcsönadta valakinek, aki nem volt hajlandó visszaadni, ezután elkértem valakitől, de aztán nem találkoztunk sokáig, és végül teljesen kiment a fejemből, végül pedig begaloppoztam az Alexandrába, hogy akkor én most megveszem, és kész, de nem volt, elfogyott. Pedig amúgy nagyon tetszik a fülszöveg, meg negatívat még nem igazán hallottam róla, és nagyon vágyom már rá, meg fantasyfanként azért alapműnek számít. Nagyjából kiolvasnám, amíg elrepülnék Új-Zélandra, de ez sem teljesen biztos.
Mira: Leiner Laura : Bábel. Két megemlítendő ok, hogy ezt választottam ; egy - nyáron játszódik, így már a repülőn ülve is ,,számör vájbsz"-okban érezném magamat, és a második ok, hogy nagyobb terjedelmű, plusz könnyen olvasható, nem kell egy mondatot többször is átrágni, hogy tudd értelmezni. Elég csak gördülékenyen továbbolvasni. (iletve Szasza. <3)
Maffia: Nem azért választottam A Penderwick lányokat, mert annyit lehet rajta kacagni, hogy a végén már azt sem tudom, hogyan ne adjak ki hülye hangokat, hanem mert ez egy nagyon aranyos könyv. Nyolc éves korom óta (ami azért nem ma volt), szinte minden évben elolvasom, annyira őszinte a benne megjelenő sok különböző egyén között kialakult testvérkötelék, annyira mindennapi a cselekmény, annyira megmosolyogtatóak a megszólalások, annyira imádnivalók a szereplők. Ez a könyv olyan tiszta, olyan nagyon könnyed, cukormázas mese. És imádom. (Elsősorban amúgy a 8-12 éves korosztálynak szól – bár ez nyilván relatív, a mai ötödikeseket-hatodikosokat szexjelenetet tartalmazó vörös pöttyösökkel láttam szaladgálni, khm –, de ajánlom mindenkinek, pihenésre tökéletes.)
Mira: Zoella Girl:Online-ja számomra merően mulattató. Bár Zoellát nem mindig szeretem, tetszik a könyv, elnézve a sok amatőrséget benne, mert szerintem Noah kárpótol... mindenért? (kicsit pontosítok azért, a könyv konkrétan nem humoros, hanem a főszereplő lány, Penny Porter. Amolyan kétbalkezes fajta, mindentelcseszek féle karakter, amolyan tipikus, de mégis megfogó)
5. Éppen a tengerparton ülsz teljesen egyedül. Melyik könyves pasit szeretnéd magad mellé?
Maffia: Ne ijesszen meg senkit a fent látható borító, nem Rómeót fogom mondani. A kezdetektől fogva utáltam, és nem sikerült benne meglátnom azt az eszményképet, amit hangoztatnak – tudjátok, hogy mennyire szenvedélyes, hogy mennyire tud szeretni, hogy ő egy szerelmi jelkép, blablabla. Nagyon negatívan hangzik, de meggondolatlan, lobbanékony, ostoba embernek gondoltam. Könyörgöm, az első felvonásban egy másik lányt szeretett mindennél jobban, a másodikban pedig el is jegyezte Júliát. Há' normális?! Nem, szerintem sem. Ráadásul sorra ölte az embereket, meg a végén magát is. Egyszerűen szánalmas, mennyire nem gondolta át a dolgokat, nincs bajom a spontaneitással, de ez egyszerűen butaság. #TeamPárisForever. Egyrészt mindig is csodáltam azokat az embereket, akik képesek belemenni egy érdekházasságba, ehhez szerintem sokkal több erő kell, mint szembeszállni a szülői akarattal. Meg oké, önző, mert nyilván Párisnak is hasznos lett volna a házasság, de elutasította az igaz boldogságot azért, hogy bizonyítson a szüleinek. Azért ez mekkora menőség már. Ráadásul, mikor senki nem tudta, mi van, mert minden a feje tetejére állt, ő akkor is kitartott amellett, hogy a nászt akarja, és tett is érte, hogy a dolgok az elképzelései szerint alakuljanak. És mindezt úgy, hogy nem ölt meg senkit, csak szimplán seggfejül viselkedett, de ebben a helyzetben ez elfogadható, és végig erős maradt. Csak úgy mondom. És nézzük a külcsínt. A kilencvenes évekbeli filmfeldolgozás Rómeót alakító fiatal DiCapriójával nehéz versenyezni, de azért lássuk be, Paul Rudd sem nézett ki rosszul, sőt. Viszont a Zefirellis verzióban Leonard Whiting Rómeója borzasztóan csúnya volt, oké, a Párist játszó Roberto Bisacco sem volt egy szépség, de mégis jobban nézett ki. Az Operettszínházbeli verzióban pedig Homonnay Zsolt alakította Párist (az általam látott szereposztásban legalábbis), ami pedig egy tuti választás, mert az a színész nagyon helyes (oké, azért a Rómeót játszó Dolhai sem volt rossz kinézetileg sem, de nem baj, megengedhetem az elfogultságot). Szóval hogyha esetleg Páris kilépne a könyvlapok közül, majd feltámadna, akkor várom a tengerparton.
Mira: Wuh, ezen nagyon sokat törekedtem, mivel bár szeretek olvasni, inkább a saját meglévő könyveimet olvasom újra és újra, okát nem tudom én magam sem, valószínűleg azért, mert csóri vagyok, és a pdf könyvek letöltése mint ötlet nagyon kevésszer jut eszembe, így éldegélnem kell a könyveimmel. De, a választásom Kurt Cobain-re esett. Már várom azokat az embereket akik beleordítják az arcomba DE HÁT AZ NEM IS KÖNYVES PASI! Ami részben igaz, részben nem, ugyanis kiadtak az életéről egy könyvet, tehát könyves pasi, whahaha. Kijátszottalak titeket, hihi. Kurt Cobaint amúgy és szeretem és csodálom, illetve az utolsó mondatától instant le tudnék petézni (Its better to burn out than fade away - Jobb kiégni mint elfakulni) Így, mikor megtudtam, hogy van róla könyv, tudtam, hogy ez lesz a válaszom :D Illetve, Kurt nem az a kifejezetten Rómeó, a nagy romantikus pasi (kis utalás bajtársnőm válaszára, remélem nem haragszol Maff), így vicces lenne látni, hogy a tengerparton ücsörög a szakadt gatyájában, a fekete conversében, és abban a zöld pulcsijában. - miközben fogja a kezem - teszi hozzá Mira somolyogva.
Maffia: Fú, most szerkesztem át harmadszorra a válaszom, mert egyszerűen nem bírok megállapodni egy barátjelölt mellett. Az én hibám, hogy túl sok havernakvaló jelenik meg a könyvekben? De ez most már a végleges, legalábbis remélem. A Fox és O'Hare sorozatból Nicket választottam. Ki mást? Az a pasi egyszerűen őrült, de ugyanakkor zseniális elme, aki a legnagyobb lazasággal találja ki a legnagyobb svindliket, mindezeket pedig mindenféle szorongás és aggodalmaskodás nélkül kivitelezi. Meg amilyen a stílusa van... ütős beszólásokat köpköd, amik alapján totál hülyének nézem, pedig tényleg ritkaintelligens figura, hihetetlen egyenességgel kezeli a dolgokat, a sértések leperegnek róla (bár én tuti, megkísérelném porba dönteni a Nap-méretű egóját). És na, imádom egyszerűen. Nem úgy, mint esetleges barát, de tök jól el tudnék vele marhulni. Mondjuk, nem fagyizni mennék vele, hanem kocsmába vagy, ha már nyár, koktélozgatni.
Mira: A Papírvárosok könyvből vinném magammal Ben-t, aki talán a legélénkebb és leghumorosabb szereplő, akit valaha ismerek. Kellően bele tud cseszni minden szép pillanatba, illetve ő volt az a pont a könyvben, akitől mindig röhögni tudtam :D Sokszor perverz, és szexista, de valahogy ez mosolyt csal mindig az arcomra. Azért lenne klassz vele fagyizni, mivel biztos, hogy nyalogatás közben mondana ,,érdekes" dolgokat, amiről én is tudnák beszélni, mert én is kellően perverz vagyok :3
7. Add tovább a nyári őrületet – hívj ki más bloggereket is a tagre!
Maffia: Az én kihívottaim nem mások, mint Vayne és Elisabeth. Természetesen nem kötelező kitölteni, de ha van kedvetek meg időtök, akkor szívesen olvasnám a válaszaitokat. Illetve hogyha bárki másnak kedve szottyan, nyugodtan megcsinálhatja, mert tök jó buli, csak azt jelezze, hogy nálunk látta.
Mira: De szed sztori, hogy szinte senkit sem ismerek. Így nem tudok senkit sem írni - all around me are familiar faces... -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése