Ami mostanában körüllengi a gondolataimat

   A mostani cikkemet két Villon-vers ihlette. Nem szeretnék túlságosan sokat beszélni róla, mert amilyen fanatikus vagyok, akár több cikket meg tudnék tölteni azzal, hogy a verseit elemezgetem, meg a személyiségét fényezem, és arról áradozom, hogy mennyire fantasztikusan különös ember volt.
Igazából egy középkori költő, de a versei nagyban különböznek a mai versektől, a kortársai verseitől, és a régebbi versektől is. Szerintem teljesen új témákat boncolgatott a műveiben, ráadásul a költészete olyan, amilyennek lennie kell – helyettünk is mond valamit magunkról, és ezzel elgondolkoztat minket, arra késztet, hogy kicsit ássunk bele a saját személyiségünkbe, nyissuk ki a szemünket, és ne csak azt lássuk, ami az orrunk előtt van, hanem az emberek és önmagunk belsejét is szemléljük meg. Igazából Villont mindig is lázadóként könyveltem el magamban, egy rablóbanda tagja volt, és ennek megfelelően elég "vagány" verseket írt, szóval tényleg keményen kimondta a dolgokat.
   Engem különösen két sor fogott meg, az egyik az Apró képek balladájának ciklikusan visszatérő refrénje, a másik pedig a Des Contrares-é, azaz magyarul az Ellentéteké. Nemcsak abban érdekes ez a két mondat, hogy hihetetlenül modern, hanem olyan dolgokat érint, amelyek engem foglalkoztatnak manapság.

INSPIRÁCIÓS ❆ blog/írás

Sziasztok, drágáim! :')

Hát igen, mostanság nem voltam valami aktív... *khm, khm* Szégyellem magam miatta, de összejöttek a dolgok, mégpedig úgy, hogy az már negatív történésekbe csaptak át.

A lényeg, hogy újra itt vagyok! Bár nem tudom, mikor jön egy újabb hidegzuhany, mégis, perpillanat élek, és bejegyzést írok. Szóval, hurrá.

Másrészt, szerintem észrevettétek, hogy enyhén szólva a design kicsit más lett. Hm, szerintem magyaráznom sem kell, hogy i g e n, én ocsmánykodtam össze megint az oldalt. 

N A DE.

Kezdjük is a bejegyzést. 

BLOG(olási) TIPPEK

``````````````````````````````````````````````````````````````

Mindenki azt hinné, hogy ha odaülünk egy laptophoz, és puff-kész szerűen (ezek a szavak...) megír egy bejegyzést, akkor már nyugi van, jönni fog rá vagy 30 pozitív jelzés. Hát ez nem így van.

Kezdjük azzal, hogy sok munka kell, hogy megszülessen a végleges változat. Nem elég, ha csak egyszer-kétszer dolgozod át, pláne a hosszabb terjedelmű bejegyzéseket. 

Tudom, hogy nagyon sok blog írt már erről a folyamatról, és hogy nagyon sokat említgették ezt a témát. És természetesen én pont ezért nem erről írok. :')

Ez a bejegyzés kisebb ,,boldogságpatronokról" fogok beszélni, amit ha blogra/blog bejegyzésének írásával szétpukkantunk és bevetünk, hatásosan nagyobb lesz a minőség, mintha 10 perc alatt írtad volna meg.

❈ Kényelmes, üde, puha hely, ahol nem nagy gond a nyújtózás, elfekvés, ide-oda pakolgatás.

❈ Egy kis harapnivaló, egy kis üdítő: nagyon jól illik a blogoláshoz, hiszen nem csak az étel csusszan le jobban a szádon egy kis üdítővel, hanem a blogolás is könnyebben mehet.

❈ A legjobb az, ha valami csöndesebb helyen írsz. Nem árt, ha jól tudsz koncentrálni arra, amit firkantgatsz éppen.

❈ Ötlet. Ez furán hangozhat, de minden esetre kell egy ötlet mielőtt elkezdesz blogolni. Ha semmilyen elképzelés nélkül indulsz a gépedhez, csak erőlködni fogsz. Általában nap közben jönnek át telepatikusan az ötletek. (bár igaz, nálam a tanárok nem ötleteket küldenek, és nem is telepatikusan, konkrétan ordítva mondják hogy: ,, figyelj már ide, kisfiam!" Egyébként lány vagyok, de az már mindegy.)

❈ Hangulatfokozó - gyertya, zene, társaság, állat. Tökéletesen mindegy, a lényeg az, hogy legyen valami, ami kissé felviszi a hangulatodat, inspirál, ötletelődsz, ésatöbbi.

❈ Egy kis füzetke blogos ötletekkel teletömve az előre kigondolást is segíti. E segítséggel nem kell folyton össze vissza kapkodnod, hogy he mivan most-mi-a-franc-cikk jöjjön. Így sokkal kellemesebben kezelheted egy helyen pl. a hónapra való bejegyzésterveidet.

Kicsit beszéljünk ennek a szociális oldaláról is. Tegyük fel, hogy nem vagyunk annyira magabiztosak, így könnyen össze tudunk csuklani. Ennek következtében azt mondogatjuk ,,ez nem fog menni, ez nem fog menni, a fenébe is, ez nem fog menni". Így az agyunk úgy fogja fel, hogy  n e m  f o g  m e n n i, és végül tényleg nem fog.

Ha viszont pozitív irányokba terelődik a gondolatunk, sokkal másképpen fognak forogni a kerekeink, és könnyedébben fog menni a dolog, amolyan a munka elnyerte gyümölcsét elven.

Ehhez persze mérhetetlen magabiztosság kell, mert elég nehéz ugye egy írásunkat a világközönség elé tenni, felkínálva mint friss prédát, amit akármikor széttépázhatnak.

Arra gondolj leginkább, hogy az emberek kedvesek, és jókat fognak írni rólad. És végül össze is jöhet!

INSPIRÁCIÓS KÉPEK

=============================

Lara Brooks Roth

Vérfolt a kanapén

   Adaline Millard fáradtan vonszolta magát a macskakövekkel kirakott úton, miközben szeretettel telt tekintettel vizslatta a bokrok mögött fekvő épületet. Nagy sárga ház volt kőberakással, és a legmodernebb tervek alapján készült. Valójában rühellte a szerkezetét, túlságosan mű volt, az idős hölgy sokallta a kanyargós lépcsőket, elege volt a giccses korlátból, és a tapéta színéhez a libafos adta az ihletet. Ellenben harmincadik éve dolgozott itt odaadással, lelkesedéssel, és,  nem utolsósorban, sikerrel. Elmondhatta, hogy nagy tapasztalata van a pályán, és a hely táplálta az egyszerű hölgy egóját, mindig arra emlékeztette, hogy semmiből igenis lehet valamit csinálni. Ez nyilvánvalóan nem igaz, és nyilvánvalóan nem a vákuumból szülte az épületet, de szerette eltúlozni a dolgokat, és valójában az ismerősei közül senki nem volt ott, hogy bizonyítsa az ellenkezőjét.
  A Matrovich Intézményt tényleg ő teremtette. Az álmaiban. És naivan, bárgyún ezekbe a foszlányokba kapaszkodva fedezett fel egy kezdő építési céget, akik kaptak az alkalmon és az amatőr, de szerintük tagadhatatlanul művészi, mások szerint pedig undorítóan kaotikus stílusukban felépítették azt a monstrumot. Adaline törhetetlen, megingathatatlan, megsemmisíthetetlen eltökéltséggel berendezte, és ápolói szakmáját felhasználva gyermekotthonná nyilvánította, ami elsősorban lelkileg károsult, illetve testileg bénult gyermekeknek ad otthont.
   Adaline-nek soha nem okozott gondot, hogy szót értsen a kissé gyengeelméjű csöppségekkel, hiszen nem látott bele túl sokat a viselkedésükbe, nem tulajdonított jelentőséget az apró dolgoknak, ehhez nem volt elég jó megfigyelő. Ellenben gyerekek társaságában nem érezte azt a különös feszültséget, amit művelt felnőttek jelenléte keltett benne, a gyerekek nem voltak nála okosabbak, és nem juttatták eszébe, hogy ő bizony nem egy zseniális lángelme. Jó, valójában nyílt titok volt, hogy Adaline agyi szintje egy dísztökével vetélkedett, és sajnos minden megmérettetésnél a növény nyert, de a gyerekekkel tökéletes összhangban működött, ezzel pedig rendes életet tudott élni, boldog lehetett, és elérte, hogy tiszteljék, amiben segítségére volt kedves, készséges, engedelmes modora.