Szeretem az őszt!

Nem, nem arra a kretén kislányra célzok, aki kinyávogta az ablakán a fenti mondatot. Nem fogom fikázni, hogy ez nem vicces, és mennyire gáz már a mai humor, hogy az a csúcspontja, hogy egy kiscsaj sipítozik, vagy egy kövér, falusi csávó ordít. 

De szerintem mindenkinek ismerős az az érzés, amikor a telefonjából szelíden elkezd szólni egy dallam, igyekszik elnyomni az agyában az akkordokat, de a zene erősebb, és kitartó búgásával végül mindenkit arra ösztökél, hogy felkeljen. Az a baj, hogy a koránkelésről és az utána következő "tortúráról" mindenkinek az ősz jut eszébe, hiszen lássuk be, hogy az első hetek nem éppen zökkenőmentesek. Sajnos egyesek az egész évszakot elítélik azért, mert az eleje nem éppen a legpozitívabb (kivéve nekem, mert én szeretem a sulit), ezért, ha meghallják a kérdéses szót, akkor a fogukat csikorgatják. 

Na, de most megmutatom, hogy nem is olyan rossz ez az ősz, sőt!

1. Időjárás

Vázolom a nyári szituációt: úgy éreztem, sehol sincs levegő, olyan volt, mintha egy sűrű masszából próbálnám kinyerni az oxigént, hogyha a szellő életre kelt, és megrezdítette a levegőt, akkor is csak a meleget fújta ide-oda, nem mindig volt víz a közelemben, ami felfrissített volna, viszont mindig éreztem, hogy a pólómból csöpög az izzadság. Ugye, hogy ez annyira nem jó?

Ezzel szemben ősszel nincs hideg, éppen ideális a hőmérséklet a létezéshez és az aktív tevékenységekhez, például, hogy bármit is csináljak az ücsörgésen kívül. Hogyha esetleg mégis fázom, akkor felvehetek pulcsikat, sálat tekerhetek a nyakam kötré, kesztyűt húzhatok átfagyott ujjaimra, sapkával takarhatom el a lefagyott hajtöveimet. És, hogyha sikerült a ruhák alatt felmelegednem, akkor nagyon is kényelmes érzés, hogy milliónyi réteg veszi körbe a testemet, és selymes ruhák közül pisloghatok ki a külvilágba. 

Az alapelvem, hogy a meleg ellen nem lehet védekezni, mert a bőrömből nem tudok kibújni, viszont, ha hűvös az idő, akkor ruhákkal könnyen kizárhatom a hideget!

Aztán persze, ott vannak a záporok, zivatarok, amik mindent elmosnak, és valóban nem a legkellemesebb érzés úgy várni a buszt, hogy közben ütemesen kopognak az esőcseppek a fejemen. De megéri szenvedni, mert utána a legjobb érzés belevetni magam a forró vízzel teli kádba, és az eperillatú habfürdőmben lubickolni. Vagy esetleg elkortyolgathatok egy agyoncukrozott erdei gyümis teát.

2. Öltözködés

Állandóan azt szajkózom, hogy én egyáltalán nem vagyok lányos lány, legbelül mélyen utálok vásárolni, idegesít a sminkelés, nem tudok mit kezdeni a hajammal, nem vagyok olyan, aki mindent megoszt másokkal, nem olvadozok Magic Mike-tól... De azért lássuk be, hogy imádom a ruhákat (persze csak akkor, ha vannak a méretemben). És szerintem ezzel minden lány így van, hiszen az öltözködésébe belerakhatja a személyiségét, és ez egy csodás dolog.

Ezzel kapcsolatban feltűnt, hogy nyáron alig van rajtunk öltözék, magunkra kapunk egy sortot, meg egy laza pólót, trikót. És semmi... Na, de, ősszel lehetőségek milliói lebegnek a szemünk előtt. Egyrészt ott vannak a pulcsik, amiktől el lehet olvadni, a hosszú nadrágok pedig milliónyival megszorozzák az ember komfortérzékét, felvehetek hosszú ujjú pólókat, amikből nyáron beszereztem egy rakatnyit. És az olyan ínyencségekről, mint a kabát még nem is beszéltem, nemcsakhogy óv a hideg ellen, hanem még irtó jól is mutat (például felemelő érzés bőrdzsekiben randalírozni). Vagy a sapkák, sálak, kesztyűk! Most komolyan, ha hideg van sokkal több ruhát vehetek fel, sokkal jobban belevihetem magam az öltözködésbe, mint akkor, amikor minimálisan felöltözve császkálok.

Ráadásul nyáron mindenki totálisam megmutatja mindenét, minden kilóg (ha nem, akkor grillcsirkévé változom), és hogyha sokat látok mások számomra tökéletesnek tűnő testéből, akkor eszembe juthat, milyen kis csúfság vagyok. Bár ez egyáltalán nem reális megítélés, hiszen a saját külsejét mindenki sokkal jobban ismeri,  és a szépség amúgy is viszonylagos, viszont természetes reakció, ha valakinek gyönyörű, kidolgozott alakok láttára, támad egy kis kisebbségi komplexusa.

3. Megbecsült szabadidő

Észrevettétek, hogy nyáron nem becsüljük meg annyira a szabadidőnket, amit magunkra fordíthatunk. Azt mondjuk, "van belőle elég, többhónapnyi lazítás vár rám!". És emiatt a magunkra fordítható idő elveszti értékét, hiszen csak akkor fontos számunkra, ha kevés van belőle, ha dúskálunk, elkényelmesedünk. Ősszel sokkal kevesebb időm van, de mégis sokkal több dolgot képes vagyok jóval kevesebb idő alatt véghez vinni. Sőt, mindig külön öröm, ha a kötelezettségeim mellett jut egy kis idő arra, hogy azt csináljak, amit akarok. 

4. Ételek, italok

Minden évszaknak megvan a maga ízvilága, nyáron a gyümölcsök és a koktélok hódítanak, viszont ősszel előkerülnek a melegebb ételek, italok. Sok szempontból az őszi ételeket jobban bírom, például a sült gesztenye és tök készítésének megvan a maga hangulata. Mindig a gyerekkori emlékeimet idézi fel, amikor apukám ölében ültem, és néztem, ahogy a gesztenyékkel ügyködik. Ezekben az ételekben azt szeretem a legjobban, hogy nagyon karakteres illatuk van, és az ízük is olyan megragadó. 

Italok alatt például a teára és a kakaóra gondolok. Nem azt mondom, hogy máskor nem fogyasztjuk őket, de egy fagyos őszi estén a pepita takaró alatt ücsörögve egy bögre forró folyadékkal, felemelő érzés. Nemcsak belülről fűt fel, hanem a kezeidet is megmelengeti. Rájöttem, hogy sokszor nem is az ízélményért iszom, hanem a hangulatért.

5. Táj

Most kövezzetek meg, de az őszi természet szerintem sokkal szebb, mint a nyári. Tetszenek a zöldbe borult növények, ezek szépek. De, ha ősszel ránézek a környezetre, van benne valami nagyon egyedi, valami nagyon rejtélyes, ami vonzóvá teszi. A mély színekben pompázó, sokféle levél megszínesíti az egészet, de a párafoszlányok valahogy olyan határozatlanná, és baljóssá teszi, de éppen emiatt olyan inspiráló nézni. A hozzá járuló neszek is sokkal vonzóbbak, nem olyan elvenek és életvidámak a zajok, mint nyáron, hanem durvák. Igen, így lehet a legjobban leírni a levelekben gázolas zaját, a súrlódást, amit ez kelt. Hiába erőszakos ez a hang, mégis békés egy leveleit hullató fák által alkotott erdőben bóklászni.

6. Őszi versek

Tudom, hogy nem lehet mindenki olyan versmániákus, mint én, sőt egyesek olyan ízlésficamban szenvednek, hogy utálják a verseket. De, aki odavan a rímekért, meg a ritmusos pulzálásért, sőt, szeret csak úgy random valamilyen évszakra hangolódni, az nyáron csalódottan konstatálja, hogy hoppá, kevés a nyári vers. Éppen azért, mert ez a három hónap rendkívül egyhangú. Ellenben az ősz átmeneti, kettős, téli és nyári jegyeket is tartalmaz, és talán éppen ez ragadja meg a rímhányókat.

Na, nézzük, én mit szoktam olvasni:

Paul Verlaine: Őszi chanson

Stignor István: Ősz

Szergej Jeszenyin: Aranyos levelek kavarognak

Helen Bereg: Őszi hangulat

Fésűs Éva: Szeptemberi szomorúság

Wass Albert: Őszi hangulat

Dsida Jenő: Zúg az őszi szél

Kosztolányi Dezső: Szeptember elején

Kányádi Sándor: Felemás őszi ének

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra

Szilágyi Domonkos: Ősz

Ady Endre: Ősz felé

Elég vegyes válogatás, van benne szomorú és vidám is, szerintem mindenki talál közte magának tetszőt, én rendszerint ezeket olvasom, de hogyha ismer valaki valami egyéb színvonalas művet, akkor ajánlja nyugodtan.

7. Sorozatok

Nincs is jobb, mint újra visszacsöppenni egy másik világba, amit egy sorozat teremt meg. Felemelő érzés újra találkozni a szeretett és nem szeretett szereplőkkel, lelkesítő átélni a kalandjaikat. Na, és szeptemberben jön az új évad! Én mindig vegyesen állok hozzá, hiszen rengeteget fejlődhet egy sorozat, ugyanakkor könnyen meglehet, hogy az alkotói béna ötletekkel álltak elő. 

Sorozatot nézni amúgy frissen az igazi, jó tudni, hogy nemrég készítették.

8. Alvás

Nyáron nem tudok nyugodtam aludni, sőt, nem is szeretek ágyban lenni. Na, de ősszel? Megbecsülök minden percet, amit a paplanom alatt tölthetek. Felemelő érzés úgy bevackolni magam a plüsseim (gyerekes vagyok, na) közé, hogy boldog vagyok és hálás a pihenésért. Nyáron ez is elveszti az értékét és a jelentőségét.

9. Sport

Kutyának sincs kedve negyven fokban mozgatni elkényelmesedett végtagjait, róni a hegyeket, edzésre járni. Meg ilyenek. Egyszerűen nem esik jól, és a mozgás olyan, hogy nem igazán szabad erőltetni, mert hogyha csak kényszerből csinálom, akkor nincs értelme, nem ér semmit. Ősszel viszont az időjárás is ideális, és mivel nyáron az energiaminimum-elvét követtük, mint az elektronok, jól fog esni kimozdulni. Na, meg, miután mindenki egész nap az iskolában, egyetemen ücsörgött, kellemes egy kicsit mozogni.

10. Iskola

Nem vesztem meg, nyugi, akármilyen elvetemülten hangzik ez az egész, én normális vagyok, kérem szépen, mentálisan ép, még az EKG görbém is olyan egyenesen szép. Csak máshonnan kell megközelíteni ezt a dolgot, nem onnan, hogy elegem van az egészből, mindent és mindenkit utálok abban az épületben, és ez fordítva is igaz. Hanem, próbáljuk meg élvezni. Gondoljunk bele, hogy mennyi mindent ad nekünk ez az intézmény. 

Elsősorban barátokat, aki nem talál magának legalább egy havert négyszáz ember között, az nem is keresi. Lehet, hogy az osztályával valamilyen okból nem jön ki egy adott egyén, de az évfolyamból is találhat szimpatikus embereket, sőt, alatta és fölötte járókkal sem ciki barátkoznia. Az a pozitívum, hogy minden nap láthatja a barátait, nem kell őket nélkülöznie, és nem áll fenn az a veszély, hogy csak neten érintkeznek a távolság vagy az időhiány miatt.

Másodszor is, ott vannak a tanórák. Hogyha úgy állnék hozzá, hogy fú, még egy unalmas töri, ami pont nem érdekel, és a tanár is köcsög, csak azért sem fogok rá figyelni, akkor tényleg utálnék minden ott töltött percet. De nem ezt csinálom. Nem szenvedek háromnegyed órát a pocsék hozzáállásom miatt. Megpróbálok figyelni, és hogyha jegyzetelek, az egész nem is olyan rossz. De hogyha az órát szuggerálom, akkor csak mazochista hajlamaimról teszek tanúbizonyságot... A lényeg, hogy felteszem magamnak minden szünetben a kérdést, mi is lesz a következő órám, és mit fogok ott csinálni. És a második kérdésre általában nem tudommal felelek, így kíváncsi leszek. Igazából az érdeklődés mindennek a kulcsa.

Továbbá, nekem nagyon jó érzés tudni, hogy van dolgom, tartozom valahova, és nem csak tengek-lengek a világban.

A végére hozzáfűznék annyit, hogy nehogy azt higgyétek, hogy mindig gusztustalanul boldog vagyok, mert bizony, nekem is kicsúszik egy hetyke káromkodás kíséretében, hogy gyűlölöm az őszt, de utána mindezeket a dolgokat listába szedem az agyamban, és rádöbbenek, hogy hoppá, ez nem is olyan rossz.

––––––––––––––––––

Sziasztok! 

Fú, most körülbelül úgy érzem magam, mint aki rendkívüli teljesítménnyel lefutotta a maratont – kifulladt vagyok, de nagyon izgatott! EZ ÉLETEM ELSŐ CIKKE, elfáradtam, mert megírtam, de olyan felspanolt állapotban vagyok, mint egy ovis a születésnapján. (Olyan kérdések vannak bennem, hogy ugye, nem lett magy hülyeség, és TE JÓ ÉG, nem is tudtam, hogy ennyire optimista vagyok, és magasságos, mindjárt meg kell nyomnom a publikálás gombot, és akkor MINDENKI olvashatja!) Fel vagyok pörögve. Húha, hát olvassátok, és vigyétek hírét, hogy egy elmebeteg csaj beszabadult a blogger birodalomba.